Arad
Arad az Árpádkor elején
kialakult Arad vármegye székhelye volt, nevét valószínűleg első ispánjáról
kapta. A név a magyar úr, urad szóból keletkezett. Első földvára a mai várostól
7 km-re keletre feküdt, a mai Öthalom helyén, régészeti feltárása nem történt
meg. 1131-ben II. (Vak) Béla és felesége itt végeztetett ki a megvakításában
bűnös 68 főurat. A várost a tatárok 1241-ben és 1285-ben is elpusztították. A
középkorban mezőváros. 1514-ben Dózsa György serege dúlta fel. A törökök
1551-ben foglalták el, s új palánkvárat építettek. Ekkor jött létre Új-Arad,
azaz a mai Arad. Véglegesen csak 1688-ban szabadult fel. Az új vár a habsburg
időkben, 1783-ban épült fel a Maros kanyarulatában. 1832-től szabad királyi
város. 1849 október 6-án itt végezték ki a 13 vértanút.
A kiegyezés után, 1890-ben a főtéren, a színház mögött, felállított "szabadságszobort",
Zala György alkotását, a románok 1925-ben elbontották, 2004-ben került sor
ismételt felállítására a főtértől távolabb, a Tűzoltó téren, ahol a "megbékélés
parkjában" egy román diadalív is felállításra került. Arad mai városképe a
kiegyezés és az I. világháború között alakult ki, főterén sétálgatva a XX.
század eleji Magyarországon találjuk magunkat. Trianon előtt 63 ezer fős
lakosságából 46 ezer volt magyar, 10 ezer román, 4 ezer német, 2 ezer szerb. A
város etnikai aránya már a 30-as években átbillent a románok javára a környező
román falvakból való beköltözések következtében. A mára 172 ezresre nőtt város
lakosságának csak 13 %-a magyar.
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.erdely-szep.hu
/
