Gyulafehérvár
Gyulafehérvár nevét a a fehér kőből épült régi váráról kapta, a bolgár-szlávok Belgrádnak, Fehérvárnak nevezték. A honfoglalás után az erdélyi Gyula székhelye volt. Már a vaskorban földvár állt itt. A rómaiak idejében castrum, Apulum néven. Püspökségét Szent István alapította 1009-ben. De a legújabb régészeti feltárások szerint első kőtemploma ennél korábban épült, a X. század második felében, az erdélyi Gyulák idején. Még talán bizánci rítusú volt. Ezt a XI. században átépítették. A XI. századi kőtemplom alapjainak felhasználásával épült a tatárdúlás után a ma is látható három hajós bazilika, székesegyház, a 3. templom. Többnyire itt székelt az erdélyi vajda is. A székesegyházban temettek el számos nagy magyart, Hunyadi Jánost, Hunyadi Lászlót, János Zsigmondot, Izabella királynét, Bocskai Istvánt, stb. Szarkofágjaik a székesegyházban láthatóak. A város többször leégett, felgyújtotta tatár, török, Vitéz Mihály és Basta is. 1704-ben itt választották Erdély fejedelmévé II. Rákóczi Ferencet. Az olaszbástyás erődítés a török idők után, 1738-ban lett készen. Az 1848-49-es szabadságharc idején innen irányították a német és oláh csapatokat. 1918 december 1-én az oláh nemzetgyűlés itt mondta ki Erdély elszakadását Magyarországtól. A vár területén a székesegyház mellett álló álló épületek közül egyenlőre talán kettőt kapott vissza a katolikus püspökség. A Trianon előtt még kis magyar többséggel rendelkező, mára 66 ezresre nőtt városban mintegy 2000 magyar lakik, de továbbra is itt székel az erdélyi római katolikus, magyar, püspökség. A várba, a székesegyházhoz csak a Károly kapun keresztül lehet bejutni, nem árt valami térképet vinni, elég nehezen találtuk meg. 

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.     / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.erdely-szep.hu /