Lábnyik
Lábnyik a legtávolabbi
legkeletibb, moldvai, "etelközi", csángó-magyar település. Túl van a Bákó-Bukarest
országúton és a Szeret folyón. Nem könnyű megtalálni, errefelé még az útjelző
táblák sem gyakoriak. A települést a madéfalvi veszedelem után menekülő
székelyek alapították. A falu két főutcája ma is a
Csík és a Gyergyó nevet
viseli. Leggyakoribb családnevek a Lackó és a Polgár. A közeli
magyarfalusi csángók a mai napig szekulyoknak, azaz
székelyeknek csúfolják a lábnyikiakat, s csíki eredetű főkötőjük miatt "lótérgyes"-nek
is hívják őket. A falubeliek máig őrzik anyanyelvüket, az archaikus magyar
nyelvet, annak székelyes csángó nyelvjárását. Az idősek, főleg az asszonyok, nem
is tudnak románul. Az 50-es években rövid ideig volt magyar iskola, de a 60-as
évektől ismét kemény elrománosítás következett. Végül 2003-ban megkezdődött a
Moldvai Csángómagyar Szövetség szervezésében az iskolán kívüli magyar oktatás
egy szűk bérelt lakásban. Itt laktak az oktatók is. Ma már az iskolában heti 3
órában is tanulnak a gyerekek magyarul írni és olvasni. Nagy esemény a kisfalu
életében a "Gyerekek Háza" építése. Ennek
létrejöttében én is közreműködhettem, elkészíthettem az épület terveit. Az
építkezés 2006 tavaszán indult, ott jártunkkor a lábazati koszorú és a padló
vasszerelési munkái folytak. A Gyerekek Háza közadakozásból épült, s egy év
alatt elkészült. Még a tetőtér beépítése hátra van. Itt laknak a magyar tanárok és itt folynak az iskolán kívüli
magyar foglalkozások. A "Gyerekek Házát" május 6-án
szentelték fel szép ünnepség keretében. Az iskola udvarán a gyimesbükkről
érkezett Salamon József atya celebrált magyar nyelvű misét
! / Én sajnos nem tudtam kiutazni az ünnepségre, az ünnepségen készült
fotókat moldvai barátaim küldték./
www.csango.ro/hu_a052.htm#gyerekhaz_avato
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.erdely-szep.hu
/
