Máramarossziget
Máramarossziget első írásos említése 1331: Ziget. A név, a magyar sziget szó, az Iza és a Tisza szögletére, "szigetére" utal. A Máramaros előtag a tájegység és később vármegye neve, amely a Máramaros folyó nevéből van, ma csak Mára. Máramaros vidéke a honfoglalás idején sűrű erdőség volt, a lassú betelepítés először nyugat felől történt a Tisza mentén. Itt jött létre az öt koronaváros, Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Sziget a XIII. században, Sziget 1352-ben kapta meg e rangot, és ezt követően lett a szerveződő új vármegye székhelye. Közben létrejöttek a sókamarák, német hospesek is megtelepedtek. A sókamarát királyaink, majd erdélyi fejedelmeink birtokolták, a sóbányászat és kereskedelem monopóliuma komoly jövedelem volt. Máramaros Rákóczi fejedelem mellé állt a szabadságharcban. Az 1848-49-es forradalom idején is sok máramarosi polgár harcolt a forradalmi honvédseregben, a város pedig töltényeket és ágyúlövedékeket gyártott Bem serege részére. Az 1867-es kiegyezést követően az I. világháborúig Máramarossziget is nagyot fejlődött, a főtér környékét ma is az ekkor épült házak uralják.  

A Trianoni döntéssel Máramaros megyét kettészakították, északi része a mesterségesen kreált Csehszlovákiához, déli része Máramarosszigettel Romániához került. Az északi részre 1939 márciusában vonultak be a magyar csapatok, a déli rész 1940 augusztusában került vissza. A "kicsi magyar világban" rövid időre ismét egyesült Máramaros, ám 1945-től az északi rész a Szovjetunióhoz a déli rész Romániához került. A déli részen Nagybánya lett a megyeszékhely. A határ mellé került szerep nélkülivé vált Máramarosszigeten a kommunizmusban nagy méretű iparosítás történt, amely jelentős román betelepítéssel járt együtt.

1910-ben még a lakosság több mint 80 %-a volt magyar, igaz a nagyszámú zsidósággal együtt, és csak 10 % körül volt a románok aránya. Most a 40.000-es városban nagyjából 6.000 magyar él. Máramaros Erdély egyik legelzártabb, legszegényebb vidéke, talán éppen ezért különleges hangulata van. Az Iza és a Visó völgyeiben a földbirtokosok a XIII. századtól szervezetten telepítették a vlachokat a földek megművelésére. Az Iza völgyében 8 XVIII. századi fatemplom az Unesco világörökség része. A szomszédos Hosszúmező még ma is nagyrészt magyar lakosságú. Máramarosszigeten van az egyetlen ép Tisza híd és határátkelőhely Kárpátaljára, Aknaszlatinára. Sziget Nagybánya felőli szélén van egy falumúzeum, skanzen, sok régi faházzal, sajnos későn értünk, már nem tudtunk bemenni. / Fotók: 2012./      

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.  / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.erdely-szep.hu /