A mai falutól nyugatra volt a X.-XI. században épített földvár, Arad megye első központja, az ispáni földvár. Első okleveles említése: 1131: Vrad, nevét az Ajtonyt legyőző első ispánjáról, Urad, Arad ispánról kapta. 1131-ben itt állt bosszút az országgyűlésen II. (Vak) Béla királyunk az őt megvakított nemeseken. 68 "gyanús" főurat koncoltak fel a király hívei, főként a királyné, a szerb származású Ilona "ösztönzésére". A várat a tatárok 1241-ben és 1285-ben is elpusztították.
1135 körül alapították az aradi káptalant, amelynek temploma közel 60 m-es kereszthajós bazilika volt. A prépostság hiteles hely volt, Ó-Arad a marosi só szállítási útvonal fontos állomása, jelentős település, Arad megye székhelye. Aradot 1552-ben elfoglalták a törökök, és 7 km-el nyugatabbra, a mai vár helyén, Új-Aradon építettek palánkárat. Ó-Arad elnéptelenedett.
A XVIII. század elején rác határőr családok lakták, őket a XVIII. század második felében német telepesek váltották fel, a rácok Új-Szerbiába költöztek. 1900-ban 4076 német, 410 oláh, 120 magyar lakosa volt. 1945-ben az oroszok a 17-45 év közötti német férfiakat és a 18-32 év közötti német nőket elhurcolták, 59-en ott vesztették életüket. A németektől elkobzott ingatlanokba mintegy 1000 román telepes költözött. Ceausescu alatt a németeket "kiárúsították" ill. a "rendszerváltás" után maradékuk is Németországba költözött. 2002-ben 5706 román mellett csak 181 német lakója volt, valamint 295 magyar. / Fotók: 2015./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.