Rozália
Máramaros korábban lakatlan, erdős vidékeire a tatárjárást követően kezdték betelepíteni a vlachokat, oláhokat az Iza, a Mára és a Visó völgyeibe. A betelepítéseket a megbízott kun-vlach kenézek végezték, ezért ők általában intézők, birtokosok lettek. Rozáliát először egy 1373-as oklevélben említették: "villa Iohannis Woyvode" néven, azaz János vajda birtokaként. 1390-től már egy szláv eredetű kenézről nevezték Hrozawlla, Hrozalya, Rozavlea neveken. 1910-ben átnevezték Rozália névre, de Trianon óta Rozavlea.

/ Egy ritka példa, amikor a korai magyar név is ránk maradt "dokumentálva" olyan településnél, amely később szláv eredetű névre változott. Biztosan sok hasonló volt, ám 1200 előtt nem volt szokás az adásvételeket oklevélbe foglalni, ezt csak III. Béla király rendszeresítette, így a legtöbb település neve csak későbbről maradt fenn./

Rozália része a korábban önálló Sajó falu, melynek neve a só-jó = sós folyó Árpádkori magyar szóösszetétel. Az ugor eredetű jó szavunk a vizet, folyót jelentette eredetileg.

A XIV. századtól Bogdán kenéz, majd a Drágfiak, később a Dolhai család birtoka volt. Korábban görög katolikus, most ortodox fatemploma 1717 után épült, a korábbit felégették a krími tatárok. Máramarosban 6-7 fatemplom az Unesco világörökség része. A faluban is láthatók a gazdagabbak díszes "máramarosi kapuk". / Fotók: 2012./

Trianon előtt 1933 román, 82 magyar és 743 izraelita német lakta.      

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.  / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.erdely-szep.hu /