Szászkézd
 Szászkézd első írásos említése 1308-ból maradt fenn: Kyzd. A név a magyar Keszi törzsnévből a "d" birtokos raggal eredeztethető. Valószínűleg már a 10.-11. században magyar őrhely volt itt. A falut a 12. században az ország más vidékeiről a keleti végekre áttelepülő határvédő székelyek alapították. A 13. századi szász betelepítések miatt ők tovább mentek a későbbi Kézdiszék területére, Kézdivásárhely környékére, s a kézdi székelyek vitték magukkal tovább a Kézd helynevet. A település már a 14. században szász szék, Szászkézd szék központja, a 16. századtól vásártartási joggal. 1467-ben itt járt Mátyás király, itt bocsátott ki egy oklevelet.

 A falu melletti hegyen álló "parasztvárat" a 14. században kezdték építeni, a 16. században már 3-szoros falgyűrűje volt. A környékbeli lakosság ide menekülhetett vész esetén. 1704-ben rövid időre elfoglalták Rákóczi fejedelem kurucai. A város sokáig versenyzett Segesvárral, de 1663-ban kifosztották moldvai oláh katonák, 1668-ban árvíz, 1676-ban tűzvész pusztította. Így 1678-ban Segesvárszékhez csatolták. Gótikus evangélikus temploma a 15. század végén épült, a 17. század végén átépítették. A 16. században várfallal vették körül, ezt a 19. században elbontották. Tornyát 1677-ben építették át a segesvári óratorony mintájára, 1986-ban földrengés rongálta meg. Trianon előtt, 1910-ben 1209 német, 744 román, 32 magyar lakosa volt. A németek "eltűntek", 2002-ben Szászkézd községnek 1790 román, 122 cigány és 50 magyar lakója volt. A község magában foglalja Miklóstelke és Zoltán falucskákat is.     

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.     / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.erdely-szep.hu /