Székelybő
Székelybő az Őrvár-hegy tövében megbúvó picinyke, alig
100 lakosú Árpádkori székely-magyar falucska. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Beu néven írták. A magyar bő szóról kapta nevét, amely egykor rangjelző
jelentésű is volt, " bő, gazdag úr, vezér", később személynév is. Árpádkori
plébániatemplomát, amely a 16-17. században a reformátusokat szolgálta, a
jezsuiták a 18. század második felében barokk stílusban átépítették. A
katolikusoknak visszaadott templom helyett a reformátusok 1784-ben építették
fatemplomukat. A hagyomány szerint a Bőiek vész esetén az Őrvár csúcshoz
menekültek, ahol egykor, talán valami kis vár, őrhely is lehetett, melynek már
nincsenek látható nyomai. A falu majdnem áldozatul eset a "falurombolásnak", a
megalomán "népvezér" Ceausescu idejében a lakókat Nyárádszeredán építendő
tömbházakba vitték volna. Szerencsére Székelybő túlélte Ceausescut. S bár
kevesen lakják, de a falu él, felújították a kultúrházat, falumúzeumot hoztak létre,
2007-ben turulmadaras emlékművet állítottak világháborús hősi halottaiknak,
falutalálkozókat és időnként bálokat is tartanak. /
Fotók: 2010./ Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.erdely-szep.hu
/
