Székelykeresztúr
Székelykeresztúr
Székelyudvarhelytől 26 km-re nyugatra, Segesvár felé, található, a Nagy-Küküllő
mentén. Nevét a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomáról kapta. A mai
város három település, Székelykeresztúr, Keresztúrfalva, Timafalva
összevonásával alakult ki. A település környékén kőkorszaki és bronzkori
leleteket, kelta sírokat, dák leleteket és római temetőt is találtak. A rómaiak
után gótok, gepidák, avarok, onogur bolgár-törökök, bolgár-szlávok követték egymást.
Honfoglaló őseink gyér bolgár-szláv, népességet találtak ezen az erdős vidéken. A
talált legkorábbi "magyar" leletek Szent István korából valók. A leletanyag 1200
körül megsokasodik, valószínűleg ekkor települtek ide a székelyek nagyobb
létszámban korábbi, X.-XI. századi őrhelyeikről, a nyugati gyepükről, és
közbenső állomás helyükről, Biharból, Telegd környékéről. Ekkoriban az egyik legnagyobb székely település lehetett, mert itt
épült fel a legnagyobb plébániatemplom román stílusban a XII. század vége, XIII.
század eleje körül. Még a XIV. században is több egyházi adót fizettek az itt
élők mint a Székelyudvarhelyiek. Zsigmond király 1395-ös moldvai hadjárata idején
több oklevelet itt keltezett. A XV. században mezőváros, ekkor építik át
templomát gótikus stílusban. / A jelenlegi katolikus templom./ Unitárius
temploma a XVIII. században, református temploma a XIX. század elején épült.
1605-ben itt választották Bocskai Istvánt székely ispánná. 1849 július 30-án
itt, a Gyárfás kúriában töltötte Petőfi Sándor a
segesvári csata előtt az utolsó éjszakát. A város gyakorlatilag színmagyar, 9200
lakosából mindössze 200 román van. / fotók: 2007./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.