Székelykeresztúr
Székelykeresztúr Székelyudvarhelytől 26 km-re nyugatra, Segesvár felé, található, a Nagy-Küküllő mentén. Nevét a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomáról kapta. A mai város három település, Székelykeresztúr, Keresztúrfalva, Timafalva összevonásával alakult ki. A település környékén kőkorszaki és bronzkori leleteket, kelta sírokat, dák leleteket és római temetőt is találtak. A rómaiak után gótok, gepidák, avarok, onogur bolgár-törökök, bolgár-szlávok követték egymást. Honfoglaló őseink gyér bolgár-szláv, népességet találtak ezen az erdős vidéken. A talált legkorábbi "magyar" leletek Szent István korából valók. A leletanyag 1200 körül megsokasodik, valószínűleg ekkor települtek ide a székelyek nagyobb létszámban korábbi, X.-XI. századi őrhelyeikről, a nyugati gyepükről, és közbenső állomás helyükről, Biharból, Telegd környékéről. Ekkoriban az egyik legnagyobb székely település lehetett, mert itt épült fel a legnagyobb plébániatemplom román stílusban a XII. század vége, XIII. század eleje körül. Még a XIV. században is több egyházi adót fizettek az itt élők mint a Székelyudvarhelyiek. Zsigmond király 1395-ös moldvai hadjárata idején több oklevelet itt keltezett. A XV. században mezőváros, ekkor építik át templomát gótikus stílusban. / A jelenlegi katolikus templom./ Unitárius temploma a XVIII. században, református temploma a XIX. század elején épült. 1605-ben itt választották Bocskai Istvánt székely ispánná. 1849 július 30-án itt, a Gyárfás kúriában töltötte Petőfi Sándor a segesvári csata előtt az utolsó éjszakát. A város gyakorlatilag színmagyar, 9200 lakosából mindössze 200 román van. / fotók: 2007./  

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.